Önbizalom erősítés

2010 november 8. | Szerző: Hanna10 |

  Ugyanabba az usziba mentem, ahová ő jár, de persze korábban. Persze örültem volna, ha láthatom, de féltem is, hogy ő azért nem annyira örülne. Jó volt, úsztam aztán mászkáltam a szaunához, aztán megint úsztam. Az úszómester is rám mosolygott egyszer. Kb. két óra eltelt már, amikor is megint kijöttem a medencéből és a szaunakörömre készülődtem. Amíg a papucsomat vettem fel, addig a következő beszélgetésre lettem figyelmes.

Tőlem kicsit hátrébb az úszómesterhez odament két barátja. Az egyik megkérdezi: Szervusz Lalikám, hogy vagy?

Mire ő: 

Hát nem is tudom igazán, hát végül is jól vagyok. 

Tudod én csak itt… ma… egész nap ebben a nőben gyönyörködöm.. 

Mire a cimbije:

Jaj Lalikám, akkor jó napod van! Hát igen, ilyen “modell” alkatú nőt csak a tévében látni! 

Ezek után elindultam a szauna felé, és a szaunában végig mosolyogtam. A szaunában üldögélők meg visszamosolyogtak. Szerintem azt hitték félnótás vagyok, hogy magamban mosolygok.   🙂

A történtek után, arra gondoltam: ok tényleg nem vagyok dagi, csak löttyedt az irodai ülőmunka miatt. Meg hogy, ha vadidegen emberek egy szál fürdőruhában, smink nélkül, vizes hajjal a külsőmben gyönyörködnek, akkor lehet, hogy az Angyalnak is tetszem. (aki ugyan nem jelentkezik, és nem ad jelet, hogy több mint haver)

Nah mindegy, muszáj túlélnem a napokat. Ma legalább dolgozok. 🙂 Addig sem agyalok.