Meg kell gyógyulnom

2010 november 5. | Szerző: Hanna10 |

 Tehát szerelmi bánat gyötör.

Tünetek: nem bírok aludni, nem bírok enni és állandóan rá gondolok, vele szeretnék lenni. 

Szerencsére alapjáraton vonzódom az érzelemmentes élethez.

Utána olvastam a neten. A mozgás jót tesz. Most bár sajnos altatóval, de elmegyek aludni. reggel viszont elmegyek úszni. Addig úszom majd amíg csak bírok. És szaunázok is. Őrülten kifárasztom magam, és tudom, hogy jobb lesz. legalább fáradt és éhes leszek és talán kirángatom magam ebből az egészből. Jelen pillanatban sírógörcsöm lenne. De sebaj. Meggyógyítom magam. És szépen elfelejtem Angyalt. 

Vagy legalábbis a vele kapcsolatos érzéseket! Meg kell magamnak tiltanom az ábrándozást. Neki nem jött a szikra és kész. Nekem jött, és tudom, hogy nem csal a szívem. Tudom, hogy nagyon jó lenne. Persze csak egy baráti sörözést mondott, le, de tudom ez visszautasítás volt. 

Értéktelennek, csúnyának tartom magam. Nincs semmi vonzerőm, nem vagyok szexis és igazából nem is lehet belém zúgni..

Túl kell élnem ezt az időt. Megyek is sportolni. Addig hajtom magam, amíg elég jó nő leszek, hogy megtetszem valakinek. Angyalt azóta nem keresem. Semmi kommunikáció. ha akar, majd rámchatel. Valószínű nem fog, merthogy bizony átlát rajtam, és érzi én már nem csak barátként tekintek rá….