Ostobaság

2010 október 17. | Szerző: Hanna10 |

  Ez a hétvége is veszekedősre sikeredett.

A legnagyobb ostobaság az volt, hogy rögtön az elején már sülve főve együtt voltunk. De ha jobban meggondolom, így legalább hamarabb fény derült a különbözőségekre. Itt most nem részletezem, de a lényeg az, hogy annyira más körülmények között éltünk, annyira más családból származunk és a környezetünkben előforduló emberek is annyira mások. És egyáltalán nem értjük egymás szavát. 

2 hét múlva kimegy dolgozni Anglába. Péntek este együtt söröztem egy kedves ismerősömmel. A párom addig a barátjánál iddogált. Én egyre hazaértem. Ő még lement szórakozni egy tipikus “ribancfogó” helyre és reggel hatra ért haza. Gondoltam oké ez így, mert bosszantotta az a tény, hogy egy ellenkező nemű ismerőssel sörözök. Tegnap minden normálisnak tűnt, megígérte, hogy majd Angliából utalja nekem tartozását. Főztünk beszélgettünk. 

Este hétkor jött a telefon. A barátja szülinapi bulira hívta. Egy óra múlva elhúzott. Későn este felhívtam, mondtam nem nagyon tett jót a kapcsolatunknak, hogy lelépett bulizni. De érjen haza emberi időben, és akkor benyelem a békát. 

Hát mint mondjak, egész éjjel forgolódtam. Azt álmodtam, hogy gyomorszájon vágott és én azonnal szakítottam vele. (A valóságban persze sosem agresszív velem!!!)

Fél 6-ra ért haza. Megint a “ribancfogó” helyen kötött ki a  társaság. 

Nagyon pipa voltam, amikor ajtót nyitottam neki. Megmondtam, ha a legkisebb gyanús jelét találom egy másik csajnak akkor VÉGE. 

Erre ő: én a barátaimmal csocsóztam, nem csajoztam. De tudod mit, ha te itt fenyegetsz akkor holnap összepakolok és elhagylak.

Tehát nagyjából szakítottunk. 

Ma ha felébred még megbeszéljük az együtt-maradási esélyeket. Sajnálom a  dolgot meg minden, de ha nem jutunk közös nevezőre, akkor ez a két hét is jobb lesz külön, de békében. És erre távkapcsolatot építeni tényleg fölösleges.