Bár ne látnék tisztán
2010 október 9. | Szerző: Hanna10 |
Mivel ez az első eset, hogy nem tudom miért is van velem a másik, ezért furcsán érzem magam. Persze akár elhihetném azt is, hogy azért mert szeret. Mint ahogy az előző férfiak. Akikkel együtt éltem. Mondjuk az előző vőlegényem. Aki azért volt velem, mert szeretett. Vagy az azt megelőző élettársam, aki szeretett.
Most meg nem tudom. Ó igen mondhatjuk rám, hogy hideg fejű vagyok. Július óta tehát két hónap alatt felismertem a valóságot. Ez nem szerelem, hanem egy egyszerű lakótársi viszony. Neki szüksége van arra, hogy legyen hol laknia, mit ennie. Nekem szükségem van a barátságára és a sok hétköznapi segítségre (ásványvíz cipekedés, sofőrködés, homor, viccelődés, finpm ételek, amelyeket elkészít, segítség a gyermeknevelésben)
Eltelt 3 és fél hónap. Még mindig úgy gondolom, hogy mi baráti alapon vagyunk együtt. Hogy azért nyeli le a hülyeségeimet, mert cserébe szállást biztosítok. Merthogy a szülei 40 kilométerre laknak Bp-től. Onnan nehezebb az ügyeket intézni és többe kerül a benzin. És nálam ingyen lehet netezni, ott meg kellene egy mobilnet. Apróságok, de így praktikusabb neki az élet.
Muszáj lenne elküldenem, mert igazából kapcsolatra vágyok. Egy férfira, aki azért van velem, mert szeret. Nem a praktikum miatt.
LEHET hogy Ő is SZERET. De nem tudom elhinni, mert a tények mást mutatnak.
A tények szerint eltartom, és ő ezért jól viselkedik velem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Üdv Hanna!Mindegy,ne agyalj rajta!Úgyis elmegy,a távolság meg eldönti mi is volt ez…Tudod,az idő a kis tüzeket fel,vagy eloltja…